UNOKÁM BALLAGÓJA
- Flórának -
Talán elfújja szép ünnepnapod
Az évszakváltó, kíméletlen szél,
De minden gyermek olyan korba ér
Egyszer, mikor valamit otthagyott.
Az önfeledt játéktól búcsúzol,
Már új szempár mosolyát ízleled,
Amint barátnőd hátán kis kezed,
Óvónőd könnye szép időkről szól.
Dalolj csak, kislány, fentről néz
apád,
Örök felhőben ifjan vert tanyát,
De benned él új iskoládban is,
Az ének zeng, nagyapád gépe kész,
Mozdul a kép, benne van, mit remélsz,
Jövőd szeretet, melynek párja nincs.
(2013.június 1.)
HATÁRTALAN ÜZENET
-A június 4-ei emléknapon -
Nyújtom feléd kezem,
szorítsd meg hát te is
az enyémet, legyen
mosolyom nevenincs.
Te ott, én itt vagyok,
jelképes ölelés,
esik, mégis ragyog
a nap...Légy szerencsés!
Szerencsétlen múltunk
közös történelem,
majd száz évet mondunk:
filmként pörög bennem.
Valós hat évtized
öröme, bánata,
néhány nyár-üzenet
boldogság-látszata.
Nincsenek határok,
lobogónk nem gyászos.
Legyünk jó barátok -
s hűek a hazánkhoz!
(2013.június.04.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése