Születésnapomra '13
Hetedik ikszben járok én,
szinte soros e költemény,
tollam
fogan,
utánzat, melyet feljegyez
irónom, véle semmi nesz
sosincs,
nagy kincs.
Évem már hetvenhez közel,
mondják: láb lenn és fenn a fej.
Miért
kísért
aktív korom, az ifjúság?
Tanítás pezsgő ritmusát
veri
(very)...
Lehettem volna víg zenész,
kitől mindig új dalt remélsz,
illant
a lant,
elszólított a munka, még
akkor vágta el jobb kezét
apám,
az ám!
Apró pénzként a kereset
szűk markomnak oly jólesett,
mesés -
kevés,
de jött és negyven éven át,
nőt, gyermekek, két unokát
megfont,
a pók.
Azóta jól elringatom
élet vizén kis csónakom,
magam
s szavam,
és néha mind leírom én,
ne legyen árva, ha szegény,
bízom,
bizony!
(2013.június 18.)
VIRÁGAINKBÓL...
.jpg)
Felkérés - fiatalságra
Percek időben,
léptek a térben
lejtik a lábat
képre, zenére,
sok színes fénye
helyt ad a táncnak.
Röppen a kislány,
lepke itt-ott száll,
hív mulatásra,
teste vonaglik,
őz eliramlik,
lendül a karja.
Állok is mellé,
mint ki feledné
kort – odadobva,
táncol a lelkem,
véle ha libben
ifjú csodába!
HŐSÉG
Perdül a fa levele,
reszket a hőtől,
izzik a szerelem a
pőre örömtől.
Filmeken lepereg a
bódulat árja,
szívemen zakatol múlt
évek kopása.
Tegnapi szomorúság
mélybe lesüllyedt,
elölről elkezdeni
fények is gyűlnek.
Zendülő viharból a
nap kisüt végre,
féktelen a kacajunk,
feltör az égre.
Ismét nyár könnye szakad
kint szomorúan,
láng - heve köztünk marad
néma szavakban!
Termő tűz
Mesém rövid, kis utat kér a
könyvig...
Egy szép fa dísze kertemnek régóta.
Ismert a tűz és láthatatlan lángja
Lomböltözékét elégette mind.
De bánatom elfújta lenge szél,
Mint ahogy fává változott főnixként,
Levél-század állt rendbe, hozva
reményt,
és gömb-piros az élet, mely ma él.
Fecském, rigóm, ne légy irigy a
tűzből
Feltámadottra: kérj valódi létből,
Csak ágon ülve ápold szárnyaid;
Főnixemet hagyd meg nekem örökre,
Hisz termő fám juttathat négyről
ötre,
Élő legenda száll velem megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése