Soltkult

NYÁRI HANGULATOK

(2013.)

KALANDOS LÍRA

(Egy írás közzététele)

Egyszer egy vers – megunva szép,

de rég kinőtt kis köntösét,

kiötlött egy, oly furcsa tervet,

addig él is, még belép

egy csillogó nagy házba, melytől

szebb, jobb életet remél.

A szót követte tett, s feledve

ó, nagybetűs készletét,

kopogtatott, de mint az éj,

ha holdtalan, csillagtalan,

nem nyílt az ajtó, bár a zár,

elvileg mindig nyitva áll,

kunyhóból érkezettet is,

habár most nagy kastélyban jár,,

s az öltözéke rongyos is,

meghallgatják – minduntalan.

Rájött a vers egy perc alatt,

hogy illetlen az öltözék,

mi rajta van, azaz hogy nincs,

a míves szó csak akkor szól,

ha van mögötte illeték,

s a jelszót tudni oly kevés,

öltöny teszi az embert is.

Nem baj, ha rézzel futtatott

a sornak nevezett arany,

egy ismert névnek dallama

és balkonon túl fénye van,

ezért gondold meg, mit veszel

fel, mert a betű oly nagy kincs.

 

VISSZATEKINTÉS

 KÖZELGŐ ÉVFORDULÓ

NÉGY ÉVTIZED

Az éjszakába bújok,

sötéten ölel át.

Elpattantak a húrok,

de hallom dallamát

a tegnap-volt életnek,

mely sosem lesz már társ:

az ifjúságnál szebbet

ma sehol nem találsz.

A lét hetvenszer lüktet,

szívemen hallgatod.

Új vágy tart össze minket,

várva kelő napot.