LEGÚJABB VERSEK, 1913

Születésnapomra '13

Hetedik ikszben járok én,

szinte soros e költemény,

tollam

fogan,

utánzat, melyet feljegyez

irónom, véle semmi nesz

sosincs,

nagy kincs.

Évem már hetvenhez közel,

mondják: láb lenn és fenn a fej.

Miért

kísért

aktív korom, az ifjúság?

Tanítás pezsgő ritmusát

veri

(very)...

Lehettem volna víg zenész,

kitől mindig új dalt remélsz,

illant

a lant,

elszólított a munka, még

akkor vágta el jobb kezét

apám,

az ám!

Apró pénzként a kereset

szűk markomnak oly jólesett,

mesés -

kevés,

de jött és negyven éven át,

nőt, gyermekek, két unokát

megfont,

a pók.

Azóta jól elringatom

élet vizén kis csónakom,

magam

s szavam,

és néha mind leírom én,

ne legyen árva, ha szegény,

bízom,

bizony!

(2013.június 18.)

VIRÁGAINKBÓL...

Felkérés - fiatalságra

Percek időben,

léptek a térben

lejtik a lábat

képre, zenére,

sok színes fénye

helyt ad a táncnak.

Röppen a kislány,

lepke itt-ott száll,

hív mulatásra,

teste vonaglik,

őz eliramlik,

lendül a karja.

Állok is mellé,

mint ki feledné

kort – odadobva,

táncol a lelkem,

véle ha libben

ifjú csodába!

 

HŐSÉG

Perdül a fa levele,

reszket a hőtől,

izzik a szerelem a

pőre örömtől.

Filmeken lepereg a

bódulat árja,

szívemen zakatol múlt

évek kopása.

Tegnapi szomorúság

mélybe lesüllyedt,

elölről elkezdeni

fények is gyűlnek.

Zendülő viharból a

nap kisüt végre,

féktelen a kacajunk,

feltör az égre.

Ismét nyár könnye szakad

kint szomorúan,

láng - heve köztünk marad

néma szavakban!

Termő tűz

Mesém rövid, kis utat kér a könyvig...

Egy szép fa dísze kertemnek régóta.

Ismert a tűz és láthatatlan lángja

Lomböltözékét elégette mind.

De bánatom elfújta lenge szél,

Mint ahogy fává változott főnixként,

Levél-század állt rendbe, hozva reményt,

és gömb-piros az élet, mely ma él.

Fecském, rigóm, ne légy irigy a tűzből

Feltámadottra: kérj valódi létből,

Csak ágon ülve ápold szárnyaid;

Főnixemet hagyd meg nekem örökre,

Hisz termő fám juttathat négyről ötre,

Élő legenda száll velem megint.

NÉVNAPI VERSEK A GPORTAL-RÓL

A GPORTAL CÍME:

http://www.gportal.hu/portal/vers-photo/

NÉVNAPI VERSEK

Kornél,

ennél

többet is jelent a neved latinul,

somfaerős karod állhat pajzsodul,

szarv az érved és a kettős logikád,

amely több, mint emelhető barikád,

már a szókép is fegyelmet követel

attól, aki tekintetet rád emel,

ne élj vissza persze e jó helyzettel,

hisz a KÖZ küzdő embernek helyesel,

aki megdolgozik minden sikerért,

Kornél, állj ki, s felelj minden tettedért!

Adrienn,

sohasem

voltál Anna életedben?

(Semmi bántó jegyzetemben.)

Adriána franciásan,

n-nel, nn-nel vagy hibásan,

mindegy, mert jó s szép alakod,

meg sem szólalsz, már sokat mond,

légy hát mindig határozott,

mert a legjobb döntést hozod,

legyen szó a szerelemről,

vagy baráti szeretetről,

kitartásról, unokákról,

István, nem kell neked ispán, egyedül is boldogulsz, mint az a "Szent", úgy tanulsz másoktól és hibáidból, könyvekből, okos szavakból; tanulhat is tőled más bölcsességet, kitartást, s e kincset nem magadra, inkább folyton másokra önzetlenül pazarlod; megmenteni kívánod szinte a nagy világot anélkül, hogy bejárod, ezért leszek barátod!

Lajos,

ha most

elsorolom erényeid,

nem épp a tizennegyedik

(mint királyok közül egyik)

jellemző rád, általában

segítesz s így segítenek,

vidám vagy, felüdítenek,

s mert megvéded családodat,

szép reménnyel vár a holnap,

érj is célba, így biztatlak!

§§§§§§§§§§§§§§§§§

Patrícia,

azért egy kis malícia

nem ártana alakodhoz,

na meg az akaratodhoz,

hogy jobban bízz önmagadban,

s ennélfogva higgy másokban,

bennük, nekik, s meglásd te nyersz,

mert amit előzőleg tervelsz,

segítséggel megvalósul,

fejed fölé nem tornyosul

megoldandó sok feladat,

Patrícia, kíméld magad!

Nikolett,

hova lett

az a báj, mi megvolt egykor,

bizony elmúlt a leány-kor,

amikor még megfordultak

utánad a férfi-szavak,

mosolyogtál és eltűrted,

most pedig a tál levesed,

főztöd és házias tetted

(a) mércéd s nem a tekinteted,

persze csak családi körben,

mert odakinn a közértben

segítséget kér egy férfi,

ha az árat rosszul nézi,

lehajolsz, hozzá, azt hiszi,

arcvonásod messze viszi!

 

Rózsa,

morzsa

az a fényes, virágos

kedv, amiről írok most,

ahhoz képest, ami már

- mióta élsz - benned jár,

tombol, mint a forgószél,

s a tépett sziromlevél

küld édeskés illatot,

hogy az, aki elhagyott,

visszacsábul tehozzád,

és ha te is akarnád,

örökre itt maradna

nálad, el nem szaladna,

hisz aki a virágot

szereti, az nem bántott

még senkit a világon,

virágom, szép virágom...

Rózsa, leszel a párom?

Erika,

érik a

tudat bennem,

nem félisten,

csak egy hithű uralkodó

és szelíden parancsoló

társ vagy régtől énfölöttem,

de mire erre rájöttem,

cseréltem vagy száz papucsot,

százegyedik magam vagyok,

legalább is sokan mondják

(miért, mikor nem is látják,

milyen is az én hűségem,

melyen drága feleségem

mosolyog, vagy nagyot nevet),

Erika, én ezt a nevet

negyven éve ízlelgetem,

azért azt is észreveszem,

hogy néha el tudsz lágyulni,

olykor-olykor hozzám bújni

vágysz, ha éppen kedved tartja,

ilyenkor hatalmad kardja

kikerül asszonykezedből,

csak engedsz a huszonegyből,

igaz, csak néhány órára ---

így gondolok Erikámra!

§§§§§§§§§§§§§§§§

Bella,

ez a

név csak szépet,

jót jelenthet,

kinek társa

vagy talán ma,

holnap már nem

neked üzen,

de azért te

naplemente

után dicsérd

(aki megért)

az igazit,

a Valakit,

és meg ne bánd,

hisz már nem "bánt",

ahogy kérted;

eljön érted

- már fölmérted -

következő,

az őszülő

és széptevő,

hű szerető!

NYÁRI HANGULATOK

(2013.)

KALANDOS LÍRA

(Egy írás közzététele)

Egyszer egy vers – megunva szép,

de rég kinőtt kis köntösét,

kiötlött egy, oly furcsa tervet,

addig él is, még belép

egy csillogó nagy házba, melytől

szebb, jobb életet remél.

A szót követte tett, s feledve

ó, nagybetűs készletét,

kopogtatott, de mint az éj,

ha holdtalan, csillagtalan,

nem nyílt az ajtó, bár a zár,

elvileg mindig nyitva áll,

kunyhóból érkezettet is,

habár most nagy kastélyban jár,,

s az öltözéke rongyos is,

meghallgatják – minduntalan.

Rájött a vers egy perc alatt,

hogy illetlen az öltözék,

mi rajta van, azaz hogy nincs,

a míves szó csak akkor szól,

ha van mögötte illeték,

s a jelszót tudni oly kevés,

öltöny teszi az embert is.

Nem baj, ha rézzel futtatott

a sornak nevezett arany,

egy ismert névnek dallama

és balkonon túl fénye van,

ezért gondold meg, mit veszel

fel, mert a betű oly nagy kincs.

 

VISSZATEKINTÉS

 KÖZELGŐ ÉVFORDULÓ

NÉGY ÉVTIZED

Az éjszakába bújok,

sötéten ölel át.

Elpattantak a húrok,

de hallom dallamát

a tegnap-volt életnek,

mely sosem lesz már társ:

az ifjúságnál szebbet

ma sehol nem találsz.

A lét hetvenszer lüktet,

szívemen hallgatod.

Új vágy tart össze minket,

várva kelő napot. 

NYÁRI KÍVÁNSÁGOK

(A természet és emberi  természetünk)

Boldogítson a nap,

Fényt hintsen arcunkra,

Vidám júniusnak

Legyen lángolása.

Felhős ég feleljen

Pajkos forgószélre,

Eső permetezzen

Szomjazó vetésre.

Ne szélesedjenek

Duna hullámai,

Inkább éltessenek

Áradó habjai.

De ha támad a víz,

S ember kell a gátra,

Zsákolj, védj és keríts,

Ne gondolj most másra!

Önzetlen mozdulat

Sok- ezer lapátja

Jó példát mutathat

Küzdő kézfogásra,

Félretéve család

És a köz csatáit...

Életet s ne halált

Válassz, így győz a hit:

Társakban, jövőben,

Közös igyekvésben,

Vészjósló felhőkben

Napfény győzelmében.

Hívó kezed intsen

Fedél nélkülinek,

Bánatot enyhítsen

Vigasztaló szíved!

Sok vad hullámon át

Millió kéz  e v e z

Egyfelé. Áll a gát...

Mólónk is száraz lesz.

Találkozzunk, kedves!

2013.június 5.