HÁT MEGJÖT - TÉL ? (2015 - 2016.)
(A legutóbbi versek)
Nem várt vendég
nem vártunk
megjöt - tél
évszakunk
ki nem fél
a gyermek
de örül
emberek
szava hűl
az új év
faggyal kezd
régi hév
elszéled
soká lesz
olvadás
úgy kellesz
biztatás
őszinte
híradás
lélekbe'
tisztulás
hófehér
virradás
nevettél
jöttödkor
könnyeznél
mentedkor
hópelyhet
ne sírj már
ne feledd
elűzhet
kikelet
meg a nyár
Évszak-rendszerváltás
Néphitbe oltott tudásfoszlány
tévelyeg őszülő fejedben.
Hamar alkuszol, mint egy rosszlány,
nem hiszel rég tartós telekben.
Felülvezérelt motor – léted
szelepeit még ki- kinyitják.
Ha akkor és azt el nem vitted,
előled nyíltan elrabolják.
Tengődhetsz ígéretek földjén,
becsületednek ez a jussa...
Eszedbe nem juthat a töltény,
hogy életed utolsót fussa!
Visszaújított nevű téren
levélsöprűd vagy hólapátod
ha este nincs fáradt kezedben,
deákferenced megszorítod.
Vágyaid mind elmenekültek,
utánuk menni öreg vagy már,
tűrve e torzult szobor – rendet
hiszed, hogy jön még egy igaz nyár!
Egy távoli barátság rejtélyei
Mert van, mert nem csak múló
képzelet,
mely túlnőhet bájtot, E-jeleket...
Mintha ugyanarra
a hajóra ültünk volna,
utasterében
ugyanannál az asztalnál
üdültünk volna fel,
pedig az igazság az,
hogy a cél volt ugyanaz,
ahol a segítségkérő rögtön
eligazítást kapott
száz kilométerekről
vagy talán többről is...
Tulajdonképpen
szavak indultak felfedező útra,
Parnasszust megcélozva,
s aztán a Hargitára jutva el,
vagy annak közelében
elnyerve valódi jelentésüket.
A mondatok egyre nyúltak,
szöveggé szélesedtek
és színesedtek,
az üzenetekhez
hangulat-ábraként
zenés videók társultak,
a mozaikokból
személyiségek születtek,
léptek valódi színre –
itt is, ott is.
Bizonyos nappali álmok
sem függönyözték el
a valódi vágyakat
és ésszerű emberi akaratot,
melyek mindig belül maradtak
a férfi-női barátság kapuin.
Csak fáradhatatlan
madárként röpködtek
a szolid üzenetek
éveken át,
családi fészkek kamera-képeivel,
digitális csúcsforgalomban,
múltat idézve,
megjelenítve
örömet és gondot,
jövő rajzát
felvázolva, megosztva –
szóbeli segítséget
sejtetve vagy állítva,
egyszóval:
a mélyülő barátság jegyében,
valamilyen belső
emberi igénytől vezérelve,
természetes érdeklődéssel,
intellektus-vonzalommal ...
Aztán mint az a
bizonyos hajó vontatókötele,
mely korábban sok ezer gondolatot
húzott maga után, egyre inkább
szavakra, szótagokra szakadt,
s végül eltűnt a ködben,
vagy uszálya ürült ki -
ki tudja,
de azért az látszik, hogy nem örökre,
csak belátva, hogy sem a Parnasszusig,
sem a Hargitáig nincs ereje
újabb kilométereket tenni,
számára ott nincs mit felfedezni,
gondolatok hínárjában
vesztegelni értelme sincs,
talán emlékek őrzőjeként még
igen,
kép-és hanghordozókon,
az azonosulás szívbizsergésével,
a sodró élet mindennapi
rejtelmeibe ágyazódva,
meg sohasem szűnve,
csak a küldött szavak jelentését
elzárva eredeti fényüktől,
elvékonyítva az erdélyi patakok
jegét,
elhalkítva a halak csobbanását,
kézzel-foghatatlanul,
csak szerverbe küldve és tárolva
hosszú évek fújhatatlan parazsát,
elfojtott lobbanásait,
de eljutva
a baráti szavak
hosszan tartó
k é z f o g á s á i
g.
Tűnődés, együtt
Érzelemmel évtizedek égisze alatt,
szövetségben döntve – építve
makacs falat,
lelkünk vázát átplántálva, mentve
az időt,
élet – párbajokat nyerve napnyugták
előtt.
Nem nagy ügy, mondhatod te is, átéltél
sokat,
megbecsültél, nem tiportál közben
másokat.
Bár nem érted, mikor miért lobban
gyűlölet...
Levélhullásról nem a fa, hűvös ősz
tehet.
Csodálkozol: más nem bírja zord tél
szigorát?
Újabb század is csak értelmetlen
halált lát?
Töprengésünk, csönd és meleg mély
álomba dönt,
s mi keressük valahol az elveszett
időt.
+++
Új évemre
Újrakezdem? Nem folytatom?
Nem a naptár szabja léptem.
Az éjjel nem lesz nappalom,
számít, amit már megértem.
Nem közömbös, hogy a mérce
sziklaszilárd évek óta:
ügyeljek jól versre, rímre,
hegedűmön szóljon nóta.
Mi lesz az új? A lendület.
Ritmusból talán engedek,
de a szokás, az érzület -
marad szófogadó gyerek.
Nem oszlik szét semmi félbe,
tervek, vágyak egyesülnek.
Bár nem törnek már merészre,
mindig csúcsra, el- elülnek.
Éljek csendben más zajával,
tudjak még másokért tenni,
szépet, jót, mit mindenki vall,
sűrűn adni, elfogadni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése