CSŐSZ JÓZSEF: EGY ÚJABB MAGYAR
(archaikus, görög ritmusban)
(archaikus, görög ritmusban)
Túlélő népnek titulálják olykor új, magyarokhoz szóló ünnepi szónokaink, rímekkel regölő szózatos himnuszaink, habár Petőfi nem is kért abból a torból, melyen a győzők grémiuma ült, zabált porladó teste fölött mámoros est-lakomát...
Kossuth apánkék — jóllehet — túlélhették nemzeti gyászunk évtizedekre nyúló, vas kalodákba záró alkonyi rettenetét, nem gondolhatták: a szabadság szárnya lehulló, és pehelytollakból nem lehet újra madár. Ám a Nagy Úr jól döntött a Kölcsey-óda után:
Lábra szökellt később rideg lendületünk, s főnixként gyulladoztak létre szellemi mérnökeink; Glóbuszunk útjait járó gyors kerék-lendületünk hozta a bajra az írt, vitte magyarról a hírt, mint sejtek a C-vitamint.. .Es szelídült atomok hogy s mint gyújtanak fényt, meleget — tőlük tudjuk: Tengeren túlra került, vagy szűkös otthonok céheiben a jövőt kalapáló mesterek s tudatuk által is ment a világ... És akik könyveik révén, bízva a jóslataikban, poklok és börtönök mélyén,
vagy itthon, a szürke szövetre varrott sárga csillagok szívbe markoló íve alatt súgtak a szörnyű világnak tettbe palántált tervet új évtizedekre, könnytelenebb sorsoknak az álmát írva a mának, újraterített asztalokon bort új poharakba betöltve, sorstalan élet szép, szabad szirmát szórva a napba...
Szörny-Auschwitz sátáni fejének porba lehulltát, sorstalanságra ítélt íróknak írni a múltját, annak is róni sárga papírra az egykori jajszót, kit a SORS és az újkori élete másfele hajszolt... Es ha a Nobel -díj - örök mérce - most feltűnik végre, ó, te nagy író - jó tollal bíró - hát írd fel az égre: (bárha szerény vagy, de mintaszerűen ejted a Szép Szót) „Élt Duna-tájon, túl sorstalanságon egy ember: m a g y a r volt.” Él Duna-tájon, túl sorstalanságon egy ember: í r ó volt.
(2002.12.07.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése