Soltkult: 2012

KEZDJÜK AZ ELEJÉN...

RÖVIDEN A GYERMEKKORRÓL

CS.J.: ÉN IS VOLTAM GYEREK

A hintaló és hintaszék

közt félszáznál is több

esztendő múlott, elillant,

mint fény előtti köd.

Hosszú álom most ez inkább,

vagy szép emlékezés,

mit nem törölt el az idő,

s nincs tőle menekvés?

Minden felnőtt (tegnapelőtt)

még gyermek is volt rég,

és szívében őrizte meg

a szárnybontó hitét.

Amint én is lelassulok

topogó babaként,

vagy épp egyensúlyt keresek –

ízlelgetve a fényt,

és önmagamnak bevallva

a nyilvánvaló tényt,

egykor én is így próbáltam meg,

amint az unokám lép.

Vagyis ő már régen lehagy,

ha labdát kerget ott,

ahol a fű az udvaron

simára lekopott.

Könnyebb a régmúlt-idézés…

Hogyan is kezdődött?…

Ez a kislány a mintakép

új idő-sík fölött.

Papírhajóm könnyen siklik

egy víztócsa tükrén,

mint nagyapám horgászbotján,

a villanón a fény.

Gyerekkerékpár híján még

tekertem váz alatt,

s ha végképp kihulllt a kerék,

vezettem naphosszat.

Apám mutatta, mint üt jól

a bognárkalapács,

de szöget földbe vertem én,

nem használt a jó tanács.

Az édesség volt mindenem,

most azért nincs fogam,

anyám ha mégis mást kínált,

csak ültem morcosan.

Nem volt még játszó vasutam,

s hogy mi is a dodzsem,

hol van a híres állatkert,

csak később ismertem.

Prüszkölt a ló eke után,

kárált a tyúk, ha tojt,

nyalta kezem a kiskutyánk -

nekem ez elég volt.

Fejemben hordtam laptopot,

vagy szép könyv lapjait

forgattam…Szólt tanítónőm:

Meglásd, ez megtanít!

Nagyanyám tengersok mesét

ontott este fölém,

véget sem ért, s én ringtam már

volt álmok tengerén.

Reggel nem sárkány ébresztett,

mire neszelt fülem,

más dalt szólt akkus rádiónk

kakasként, azt hiszem.

Régen nem kérdeztem soha,

milyen jó énnekem,

nosztalgiával érzem így

kis gyermekéletem.

Vásári szájharmonika,

vagy fényképezőgép

micsoda extra-örömöt

jelentett mindenképp.

Kisiskoláskor kezdetén

golyós számológép,

s a végén óra keleti,

hogy tudd, mi a mérték!

Pirosnyakkendős lobogás

felejteti a kínt:

hiába terem búza sok,

ha elveszik megint…

………………………………

Ne hallgasd végig, unokám,

inkább csak egyet fuss,

hisz kisgyerekként jól tudod,

mit kapsz és mi a juss

a távozó apád után,

akit rég kíméletlenül

autó győzött le, hová

váratlan fény terül.

Kis unokám, a másik, ott,

te sem érted ma még

nagyapád ósdi, kígyózó,

de igaz meséjét.

Hamarosan világlik majd

a ködbe veszett szó,

reménységgel töltődik fel

a kicsiny házikó,

amelyben laktok…Autód,

lökdösd irányba most,

mesék szárnyán repülj vele,

keresd meg nagyapót,

s a nővérkéddel állj elém…

Csókom homlokotokon.

Szívem -szavam bennetek él

az új gyermeknapon.

Unokám vallomása

Nem siratom februárt,

Ő se sirat engemet,

Tiszta fényű napsugár

Aranyozza az eget.

Búcsúzom hát a téltől,

Nem kívánom vissza már,

Remélem, hogy tavasz jön,

Útban fecske- s gólyapár.

Talpunk alatt zöldebb fű

Fogad majd, ha játszani

Hívom unokához hű

Nagyapámat s kacagni

Fogunk, ha a labda száll…

Nem törődünk semmivel,

Aki velünk tart, jól jár,

Kedvünk magasba szökell.

Gyorsan pördül a kerék,

Tekerem is lelkesen.

Öcsivel együtt lennénk?

Lehagynám őt rendesen.

József-napon itt lehet,

De jó is lesz, úgy várom,

Megbeszéljük, mint lesz szebb

Homokvárunk – a nyáron!

A Gyermeknap és annak időpontja

A Gyermeknap a világ sok országában ünnepnap. A Nemzetközi Gyermeknap (általában június 1.) megünneplése Törökországból ered és különösen volt kommunista országokban vált népszerűvé. Ehhez hasonló az ENSZ által létesített Egyetemes Gyermeknap (Universal Children's Day) intézménye.

Magyarországon 1931-től ünneplik (akkor még Gyermek Hétnek hívták), 1950 óta már csak egy napig tart és május utolsó vasárnapján tartják.

Nemzetközi gyermeknap
A Nemzetközi Gyermeknapot a világ számos országában megünneplik, általában (de nem mindenhol) június 1-jén. Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920-ban (1920. április 23.), majd később a genfi Gyermekjóléti Konferecián 1925-ben. Nem világos, miért pont június 1-jét választották ki.

Egyetemes gyermeknap
Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta (836(IX). határozat), hogy minden országban tartsák meg az Egyetemes Gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.

Serdülőkor, ifjúkor

Mottó: A fiatalságot tartjuk az igazi értéknek. Ami fiatal, az szép és egészséges. A korra való utalás valamilyen módon a szépség hiányára való utalás is.

(Raana Ras)

Korai párbeszéd

Ó, te lányka, tudod, mi a szerelem?

Én már sejtem: forog a világ velem,

folyton-folyvást ugyanarra gondolok,

miközben a szívem hevesen dobog.

Kicsi fiú, korai még ez a hév,

talán nem is illik rá most ez a név,

szerelemnek mondod, pedig vonzalom,

amit érzel csillagűző hajnalon.

Nem hajnalban, fényes nappal látom őt

egyre szebbnek…Elhalad kapunk előtt,

táskájával együtt kezét megfogom,

cipekedni hű lovagként nem hagyom.

Bizonyára fiúk a barátaid,

s velük éled át gyermekkalandjaid,

labdát rúgsz, vagy futsz, amíg csak bírod még,

míg csak haza nem szólít a „jó estét”.

Tévedsz, nekem nincsen kedvem játszani.

Nem szeretnék „nagy fiúnak” látszani,

de mosolygós tekintetét keresem,

s hogyha látom, nyugalmamat meglelem.

Szóba áll veled, amint most én teszem?

Habár furcsa érzésedet nem hiszem,

csillapítlak: maradj még te kisgyerek;

jó barátság, ami eltölti szíved.

Ó, te lányka, minden szavad köszönöm.

Lehet ennél is forróbb az örömöm,

ha majd egyszer úgy igazán megnövök,

s megállok a gyermekkori lány előtt?...

Lehet, de még ne siettesd az időt,

mert eljön a nagy nap, meglásd, mielőbb,

s mint ma, úgy beteljesül a szerelem;

megtörténhet veled épp úgy, mint velem…

Talán együtt? (A fiú kérdezi)

Hogyha igent mondsz nekem! (egyszerre)

Néhány cikkrészlet, idézet: (közbevetésként egy-két saját verssel, képpel)

Petruska Barbara

Miért van az, hogy a tizenéves fiatalok azt hiszik, hogy elszalad az élet előlük és mindent idő előtt akarnak megcsinálni?

Nem azt mondom, hogy az jobb, ha valaki a péntek és szombat estéit a négy fal között tölti, de annál nincs rosszabb, amikor a tizennegyedik- tizenötödik életévét alig betöltő fiatal már az utcán lődörög eléggé illuminált állapotban. Persze a cigi sem maradhat ki egy ilyen éjszaka eseményeiből. Ilyenkor szoktak elhangozni azok a mondatok, hogy "egyszer élünk", vagy "mindent ki kell próbálni". Ami bizonyos mértékben igaz, de azért...

Szerény véleményem szerint a serdülőkorban kell a legjobban odafigyelni, hogy a továbbtanuló fiatal milyen társaságba keveredik a nagy idegenben. Talán ez, az az időszak egy ember életében, amikor a legjobban befolyásolható, belevihető a rosszba. A társadalom legnagyobb problémája a depresszió, amin sajnos minden ember átesik élete során. Csak az nem mindegy, hogy hányszor és milyen mértékben lesz lelki beteg az illető. Van, aki észre sem veszi, hogy súlyos problémákkal küzd. Ennek a betegségnek a hatására alakult ki a mostani középiskolások között nagy hírnévnek örvendő sírós érfelvagdosós, feketébe öltözős irányzat. Néhány ilyen feltűnőségi viszketegségben szenvedő fiatalt szívesen megkérdeznék, hogy valós problémái vannak, vagy csak egyszerűen a nagy unalmában nem tud mit kezdeni az életével?

Fiatal, az azt jelenti: nem ismeri még az életet. Tele van lelkesedéssel. Szenvedélyek kormányozzák. Meggyőződése, hogy a világ hibás alapokon nyugszik s az is, hogy ő van hivatva ezeket az alapokat megváltoztatni, ha csak részben is, egy egészen szűk kis területen. Fiatal, az azt jelenti: ítéletet mond az öregek fölött. Hogy restek. Hanyagok. Önzők és tehetetlenek. Nem látják meg a tennivalókat. Vagy ha meglátják, kényelemből elmulasztják. Érzéketlenek a nép és a nemzet bajai iránt. (...) Mikor elfárad a sok lelkesedéstől, melyről megtanulja, hogy általában meddő és haszontalan, ha nincs meg hozzá az erő, mely kitartássá növelje. De ezt még nem tudja akkor. Csak a fiatalságot tudja és az annyit jelent, mint békétlenség. Nyugtalanság. Szebbnek és jobbnak a keresése. Új ösvények kipróbálása. Hála Istennek amelyik fiatal nem ilyen, abból hiányzik a fiatalság.

(Wass Albert)

Harmonikus tanár - diák viszony a jó példa erejével hat a fiatalokra.

Mintha gyermekem…

- Lillának, ballagóra –

Mintha gyermekem lettél volna,

úgy kerestem arcodon

a siker vágyát s küzdés örömét.

S ha ajkad tanácsért nyílt szóra,

érezhetted hangomon

az együttérzés víg üzenetét.

Jöttél fényben, rád köszönt az est,

mikor mentél…Századok

szólaltak meg sok-sok papíron,

furcsa rímek mondták azt vagy ezt,

bonyolult tételsorok

gordiuszát oldotta az irón…

Érett gyümölcs az ifjúságod.

Most is látom arcodon

a küzdés vágyát, siker örömét.

Felnőtté válva azt se bánod,

ha utadba áll Rubicon…

Hidat építesz rá hős férfiként.

Sűrű lépteid messze visznek.

Sok-sok könyv vár még terád,

de már a saját főztöd ízleled.

Magadban bízz, és el kell hinned,

a rád váró új világ

lassú léptekkel, halkan közeleg;

megszólít s lágyan kezet fog veled.

2002.04.28.

Harmonikus családra nem vonatkozik egy másik blogbeli versem : TÉGED KÉRDEZLEK részlete

Valaki kell…Van, ami nincs:

Iránytű, cél vagy példakép.

Múlttal viaskodó jelen

Húzza a jövőd kötelét.

Figyelsz, meghallgatsz némiképp,

napfogyatkozó nemzedék?

A fiatalok azokat az igazságokat fogadják el (...), amelyeket előszörre érdemes kétségbe vonni. Mert a kétségbevonhatatlan igazságok hidegek, fölényesek, még kötözködni sem érdemes velük.

(Csoóri Sándor)

Mindenkinek ád a sors fiatal korában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza.

(Móra Ferenc)

A fiatalság nem látja azokat a dolgokat, melyek a jelenben vannak, hanem a távoli jövőre függeszti a szemét. Pedig semmi sincs a jövőben, nem is lehet: az embernek csak a jelenhez van köze. Az évek múlásával egyre kevesebbet törjük a fejünket a jövőn, és egyre többet gondolunk a jelenre. És persze a múltra.

(Alberto Moravia)

Ne szóljatok meg, olvasók!
Nem pillangókról szól e dal,
kiknél csupán szeszély a csók,
- mert hogy a vérük fiatal -

hanem azokról, kik szívét
egyetlen férfi köti le,
számára lettek menedék,
egy jégkor hű tűztengere.

(Jobbágy Károly)

Egyikünk sem hibás, ha mégoly rengeteget hibáztunk is. Fiatalok voltunk, titániumerősek, és erőnket egymáson próbálgattuk, mígnem annyira behevültünk, hogy azt hittük, egyikünknek a padlón kell maradnia. Persze mindketten a másikat akartuk K.O.-pozitúrában látni. És nem mindig a lovagiasság szabályai szerint jártunk el a harcban. Ez szinte valamennyi ifjú szerelmessel megtörténik. Némely párok inkább kapitulálnak. Mások, miként mi is: kinyírják egymást, magukat. És akadnak okosak, akik időben felismerik, hogy haszontalan tinóságra vesztegetik energiájukat, és azontúl egymásért erősek.

(Vavyan Fable)

Ismét egy cikk részlete:

Krízis

A rohamos változásokkal, válságokkal, önértékelési zavarokkal birkózó serdülő könnyen kerülhet - akár kisebb kudarcok hatására is - krízisbe. Az intenzív fejlődéssel járó életszakaszok sajátossága a konfliktusok tűrésének labilissá válása és az érzékenység fokozódása. Az érzelmi viharok meggondolatlan cselekedeteket provokálhatnak a sérülékenyebb kamaszoknál. Néha egészen súlyos módon, az élet teljes elutasításában, öngyilkossági kísérletek formájában is jelentkezhet a válság.

Amikor minden összeomlik

Anna könnyedén vette a középiskola első évének próbatételét, bár a családi háttér ebben nem nagyon segítette. Otthon sok volt a vita, feszült hangulat uralkodott. Édesapja későn járt haza, amikor már csak a veszekedés, a rosszkedv fogadta. Édesanyja mindig fáradtnak és meggyötörtnek tűnt, sokat panaszkodott, ritkán lehetett jókedvűnek látni. A kamaszlány igyekezett menekülni a nyomott hangulatú lakásból.

Amikor nyáron megismerkedett egy számára vonzó fiúval, nem is lett kérdés, kivel is szeretné ideje nagy részét eltölteni. A randevúk, a szerelem, a nagy beszélgetések megnyirbálták a tanulásra szánt időt. Anna kezdett kevésbé örömteli jegyeket kapni az iskolában, tanárai dorgálták és noszogatták, ő meg ígérgetett, fogadkozott.

Otthon mélyen hallgatott gyenge eredményeiről, sem meggyötört anyját, sem elfoglalt apját nem akarta terhelni. Felhőtlen optimizmussal bízott abban, hogy gyorsan kijavítja jegyeit. Éjszakánként próbált némi tudást begyömöszölni a már igencsak elfáradt fejébe. Napközben nem ért rá, szabadideje nagy részét kedvesével töltötte. Barátjával nem mert szembeszállni, csökkenteni a randevúk számát vagy idejét, félt, hogy a fiút akkor elveszíti.

A félévi bizonyítvány előtt két tanára is jelezte, hogy bukásra áll. Anna nem értette, ő jobbra számított. Zaklatott, feldúlt állapotban ért haza, amikor édesanyja közölte vele, hogy apjuk valószínűleg elköltözik otthonról. Sírva ment a szobájába, említeni sem merte iskolai kudarcait. Barátja pár nap múlva vetette fel, hogy lazítsanak kicsit a kapcsolatukon, ő még fiatal, nem akar ennyire elköteleződni.

Akkor este Annában minden összeomlott. Szülői háttér, karrier, szerelem mind-mind cserbenhagyta. Harag, szorongás és kétségbeesés váltakozott hangulatában. Bekapcsolta a tévét, de nem tudott figyelni rá, leült tanulni, de nem volt képes koncentrálni. Úgy érezte minden megsemmisült, legjobb lenne, ha ő is megsemmisülne. El is képzelte, milyen lelkiismeret furdalása lesz anyjának, apjának, barátjának, tanárainak, ha ő már nem lesz.

Hirtelen ötlettől vezérelve kiment a konyhába, és a házi patikából össze-vissza beszedett gyógyszereket. Utána nagyon megijedt, szólt édesanyjának, hogy segítsen.

Az akaraterő talán a legfontosabb emberi jellemvonás, a boldogulás forrása.Sokszor a fiatalokból ez hiányzik, sajnos. (EGY MÁSIK TÖRTÉNET)

Ma igazán jókedvem van, hiszen érzem, acélosodik az akaratom. Az akaraterőnél talán nincs is fontosabb emberi jellemvonás, mindenki tudja, hogy segítségével hegyeket tudunk megmozgatni, mások pedig nem ismernek akadályt.
Mióta az eszemet tudom, azt hallottam szüleimtől, barátaimtól, tanáraimtól és edzőimtől, hogy ügyes és okos ez a gyerek, csak szorulhatott volna bele egy kicsivel több akaraterő.
Magam is úgy gondolom, hogy igazuk lehet, így már régebben elhatároztam, hogy tenni fogok valamit. Sajnos a cigiről még nem sikerült leszoknom és a süteményekkel szemben is többnyire megengedő magatartást tanúsítok, ma hajnalban végre mégis megtört a jég.
Egy fontos reggeli felvételi interjú miatt tegnap már negyed hatra felhúztam az órát, mégis, hogy nézne ki, ha mindjárt az első alkalomról elkésnék. Csörgött is a vekker rendesen, ám amint a szemem nyitni készültem, ráeszméltem, hogy igen korán van még, alig pirkad odakint.
Ráadásul nemcsak a pontos érkezés, de a gyorsan járó ész is legalább olyan fontos a beszélgetés során. Nyilván nem kapom meg az állást, ha tompának mutatkozom. Miközben mindez átszaladt rajtam, már majdnem felültem, de még idejekorán sikerült ráparancsolnom magamra, hogy hasizmaim elernyesztésével visszadőljek a párnámra.
A gondolataim azonban csak tovább jártak, és az erősödő fény is egyre élesebben szűrődött be az ablakon. Közel álltam a teljes ébredéshez, de ekkor összeszorítottam fogakkal arra koncentráltam, "Aludnod kell még egy kicsit!". Iszonyatosan erőfeszítéssel továbbra is kitartottam a takaró alatt.
Szokásához híven a baj most is csőstől jött, a külső körülmények is ellenem fordultak. Több rendőrautó velőtrázó sivítással húzott el a sarkon, az álom végső foszlányait is megpróbálva kiűzni az agyamból. Azonban - rám eddig cseppet sem jellemző módon - talán életemben először sikerült megfeszítenem az akaraterőmet, és a párnát a fejemre húzva ismételgetni kezdtem: "Azért is alszom tovább, azért is alszom tovább..."

És az akarat velem is csodát tett, végül ismét elnyomott az álom. Fél tízkor ébredtem, jókedvűen és pihenten. Az állásinterjút ugyan lekéstem, de ilyen akaraterővel a legközelebbi gyerekjáték lesz.

Kéz a kézben

Vannak sebek, melyek privát

kórházakban még nem gyógyíthatók…

Idegszálakon futkosó

sok emlék-góc, mit nem sző be a pók.

Vannak szívek, ereikben

kegyetlen sors épített mészfalat,

kamráik közt érzelmekből

alkot a vér lüktető völgyhidat.

Talán sohasem múlhat el

az észbe, szívbe vésett fájdalom,

és mégis érzed: lépni kell

a reményűző akadályokon.

És mégis érzed: kell remény,

mely rád veti halvány kis sugarát,

mégis tudod, holtak után

is lassan ballag az élet tovább.

Az élőkre sok munka vár,

és nem dolgozni mérhetetlen bűn.

A szántatlan kert gyomba vész.

Teremjen vers a papiros-szérűn!...

Talán a tél most enyhe lesz,

s a szürkeségből előtör a nap?

A fény s megértő emberek

szava nyomán szívünk erőre kap.

És kéz kézben ballagunk,

rohanni a legkisebbnek se kell,

s mert rámosolygunk, már nem fél,

de lépteire módfelett ügyel…

Mikor az ifjak minket is

elengednek majd egy idő után,

akkor enged el két kezünk,

de addig fogd, szorítsd, megóv talán!

2012. november 13., kedd

2012. október 21., vasárnap

Még ép falevélen... (1956 októberében)

2012. január 16., hétfő

IFJÚSÁG - BOLONDSÁG?

Miért van az, hogy a tizenéves fiatalok azt hiszik, hogy elszalad az élet előlük és mindent idő előtt akarnak megcsinálni?

Krízis