2014 - 2015: Páros év év végén, páratlan elején

Szakadt naptár

ELŐJELZÉS

(Várható névjárás a következő hétre)

ÁGOTA,

levél lettél régóta,

borítékold szerelmed,

unatkozol s van kedved,

úgy rögtön olvasni kezdd !

HONORÁTA,

honorálja

csalódásod még az élet,

ne várj soká, csak egy évet,

s a Mindenség tiéd lehet!

ERNŐ,

nem nő

vagy, akinek önbizalma,

mint ősszel a nyári alma,

már nem nő,

üsse kő,

légy első!

TATJÁNA,

lépj a hajó tatjára,

légy jó női kapitány,

ki megél a jég hátán,

dehogy: minden víz hátán!

VERONIKA,

semmi hiba

vagy galiba

történhessen veled lenn,

hiszen bátor vagy te fenn,

és ez nem is véletlen!

CSONGOR,

jókor

születtél és szerencsés

lehetsz: olyan soká élsz,

ameddig csak boldog vagy,

de csak mértékkel szaladj!

BÓDOG,

boldog

vagy és ezt kimutatod,

mindig csak azt kutatod,

milyen szép a másik nem

a te vizsla szemedben...

ne légy soha szemtelen!

FÉLIX,

ha hívsz,

tanácsot még adhatok,

Y-t bemutatok,

várnak rád a kamatok,

s egész X-szel zárhatod

egyenleged, a bankod,

ne áruld el a titkot!

LORÁND,

LÓRÁNT,

majdnem egy,

mint a fán két érett meggy,

Eötvös jól kitalálta,

ám életed ingája

ne torzuljon hiába,

soha el ne hibázza!

GUSZTÁV,

nem táv,

amit eddig bejártál,

sok mindent megkóstoltál,

mégis jobb a meleg tál,

meleg ágy s ha jóllaktál,

mindig halkan horkoljál!

MARCELL,

viccelj,

mért kell

mindig csak búslakodnod,

hungarocell mulatód,

kibírja a dáridót,

mulass hát kedvedre jót

(nem szaporítom a szót)!

ANTAL,

faggyal

női szívet megnyerni

(pestiesen) nem semmi,

ne udvaron udvarolj,

a szobában, tudjuk jól,

nagyobb hévvel száll a szó,

olykor még a csönd is jó!

ANTÓNIA,

tudod, mi a

legnagyobb baj tebenned?

Túl heves vagy, hiheted.

Lassan járj és tovább é l s z...

Párod megvéd, csak nem félsz?

PIROSKA,

csinos ma,

félve merem tegezni,

a szókincsem tengernyi,

csak ha nagyon akarod,

megcsókolom a kacsód

még ma,

így la !

MARGIT,

tévhit

azt gondolnod énrólam,

kint maradtam a hóban,

míg e verset leróttam,

az idén alig esett,

ez még a jobbik eset...

szóval, ismert nevedet

övezze sok tisztelet,

élj hát nagyon boldogan,

ne csupán a naptárban!

KABARÉ- MARADÉK

• Hazajöttem, REZSI...

Nehéz kimondani!

• Erzsi vagyok, buta,

majd megüt a guta!

Túl sokat vedeltél,

talán megint nyertél?

• Sokat nyertem bizony,

mégpedig a gázon!

• Milyen gázon, papa?
• A rádió mondta:

ingyen van már a gáz.

• Engem a hideg ráz.

Nem is gázzal fűtünk!

• Pedig így van pénzünk

drága pálinkára,

sörre, borókára!

• Igen, de nincs kenyér.

Miből megyek tejér' ?

Kosár alja üres,

pénzem meg több nem lesz!

Eladtuk a kocsit,

étolajra kell itt

lenni néhány száznak...

Írjunk a postásnak?

• Jut eszembe, főztél?
• Nem...Engem meggyőztél.

Megyünk étterembe,

nem kerül pénzembe.

Rezsidíjból futja.

Éhezzen a kutya!...

Hozzon fatányérost!

Itt olyan jó a koszt!

• No akkor számoljunk!
• Nélküle megvagyunk.
• Annyi, mint...húszezer!
• Mégis fizetni kell?
• Mondta a rádió:

nulla lett az adó!

Jöhet a dáridó!

• Meg a Mindenható!

Ha most nem fizetnek,

cégünk árvereztet.

• Egy vacsora miatt?
• Nem, a hitük miatt!

Piacgazdaságban

mindennek ára van.

• A rádió mondta...
• Jól félrehallotta!

Kire voksolt maga?

• Az SMS pártra.
• Már rég nincs is olyan!
• Asszony, most végünk van!

Holnap ledolgozom,

csak most békén hagyjon,

rádióm eladom,

abból majd tisztázom.

• Ezt most még megúszták,

A HÍRT JÓL HALLGASSÁK!

+++

A kifli

(szabálytalan mese)

Nem halt meg, csak tetszhalott volt

századokon át,

vagyis reinkarnálódott,

s mondja igazát.

+

Kéményseprőt rendszabályoz,

áramdíjakat,

ugyanúgy ért vízhez, gázhoz,

mint ha gólt arat.

Mit beszélek? Gazda arat,

búzából lesz liszt,

örül neki minden paraszt,

mint katonatiszt:

marka duzzad a sok pénztől.

Lisztből lesz kenyér,

meg is veszi a jó péktől

valamennyiér'.

Vagy kisboltból, bár ez drágább,

ha a nagyban nincs,

vagy ha vasárnap épp bezárt...

Minden fillér kincs!

Feltűnt neki, egy idegen

jött a boltba most,

kiflit akart venni ingyen,

persze nem kapott.

Mátyás, ő volt, ment a pékhez:

- Nincs olcsóbb kenyér?

- Mit értesz te a sütéshez?

Mit kapsz ezresér' ?

Nem alkudott a király hát,

fővárosba ment,

kérette is jó írnokát,

törvényt hirdetett.

Másnap már a kifli ára

oly alacsony lett,

játszottak az iskolába'

véle gyermekek!

Harmadnap se kifli, se bolt,

sem mosolygós pék...

A sok ember mind zokogott,

hisz nem értették.

Az a rongyos vén ember tán

mégsem Mátyás volt,

nem állt a szegények pártján,

nyugszik rég a holt.

Azóta tudja mindenki,

egyszer ugat eb,

mikor pesti vagy budai

nagy vásárba megy!

Az igazság is odalett,

nem Mátyás miatt:

azért nem sütnek a pékek

jó pékárukat,

azért nem adnak a boltban

olcsóbb kifliket,

mert ropogós forintokkal

van csak jó üzlet.

+++

A legendát így mosták el

hosszú századok,

diák órán így mondta el,

és ötöst kapott.

Ha e mesét nem hiszed el,

utad járhatod,

ne menj érte messzire el,

helyben kaphatod.

Duna folyik Buda mellett,

nincsen rajta jég,

Mátyásban sincs már lehelet

több száz éve...rég.

Jégtörő Mátyásokra meg

nincs is nagy szükség!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Atyai tanácsok

Már szélkiáltó bölcs szavad

vaskos márványkő nyomja el,

de az idő bárhogy szalad,

szívem még hozzád esdekel,

tanácsodra élet felel,

a kaszásnak még várni kell!

+++

Ha betegséggel birkózol,

egy jó ital a ház alól,

a pincédből egy pohár bor,

esetleg kettő – baráttól -

talpra állít ledöntött fát,

s táplálja vessződ, koronád.

Tudod, a fa is versenyez:

ága-boga annál szebb lesz,

minél inkább naptól fényes,

de szomszédja is ezt teszi,

ősszel fényes levelei

ugyanúgy fognak hullani..

Soha ne add fel,csak nevess,

akár magadon is, lehetsz

másokat megnevettető

közepes kabarészerző,

egészséget így növelő,

habár a tárcád üres lesz.

Ne mondj le semmiről, mi jó,

örömteli, mámorító,

szerezd meg, mit nagyon akarsz,

szádat ne hagyja el panasz,

oszd be, szaporítsd pénzedet,

kölcsön is adj egy keveset!

Talán már mondtam jóelőbb,

növeld csak folyton az erőd,

s ha kiürült a poharad,

neked is van, isten is ad,

lelkizés nélkül töltsd meg azt,

dalold el búdat-bajodat!

Szerelmes vagy egy kép nyomán,

melyre kattintasz gép nyakán?

Ne szégyelld, indulj el felé,

biztasson jó Aphrodité,

megér egy bátor ölelést,

ha unsz méla semmittevést.

Persze ne nagyon dicsekedj,

mondhatnám, ne is hetvenkedj,

habár elérhette korod,

a kéz s a láb már nyikorog...

Szélhámosnak ne tartsanak,

szóval: a szádra nagy lakat!

Mi az, hogy rövid? Hosszú táv,

a földgolyó (Volán vagy MÁV),

tervszerűen bejárható,

itt hegy, ott völgy, amott egy tó,

különben is, álmodj sokat,

és teljesítsd az álmodat!

Ne keseregj, hogy ennyi van,

vagy annyi van, igaztalan

volt hozzád néha életed,

de pénzzel ezt nem mérheted,

élvezz órákat, perceket,

hiszen nem vagy kezdő gyerek!

Csak vond meg görbe válladat,

a hivatal, a vállalat

rég levette rólad kezét,

elúszott minden bankbetét,

kár keseregned mindezért,

szeretetért, szerelemért.

Ne tervezd távozásodat,

megtörténhet egy perc alatt,

nos, akkor rágondolni kár,

különben is nem jön tatár,...

Mi is vagy, voltál? Halk tanár,

újjászületsz, szólj mást is már!...

+++

Apám, egyszer találkozunk,

napfény tüzénél áldozunk -

bognár-létrádon kúszva fel...

Ma még tanácsodra felel:

a kaszásnak még várni kell...

új év, új vers is útra kel!

+++

Az éj sötét falánál

Tavasszal még nem gondolhattad át:

lehetnél x-faktor egy ország zsűrijében,

bánod is már, akkor miért aludtál mélyen,

most meg ha indulsz, kell egy hólapát.

Küzdenek benned kusza évszakok:

miért vált hamissá az ezeréves dallam?

A prímás játszik mást egy süket zenekarban ? -

Értéktelenek lettek a dalok.

Titkos fülkék mögött végleg eldőlt

volna a párbaj szemfényvesztő tollak által?

Fagyot olvaszt a szó az utcák igazával

néma törvénygyár lépcsői előtt.

Az éj sötét falán kék fény tör át.

Hajnalban még a nap késhet, nem érted ébred.

Előadás után sok álszínésztől végleg

köszönj el, mondj nekik jó éjszakát !

+++

Borúra derű

csöpöghet, zuhoghat,

kukát elsodorhat,

az idő rám nem hat:

írom e sorokat!

+++

kuglizunk, ultizunk,

újabban Googl-zunk,

bájtolunk, lájkolunk,

szépelgünk, átkozunk,

érkezünk, elmegyünk,

szeretünk, veszekszünk,

videót cserélünk,

verselünk, mesélünk,

hirdetés- oldalak

hoznak forintokat,

sikeres írások

új szellemi hasznot,

fényképek, adatok,

festmények és rajzok

feltűnnek, eltűnnek,

hosszúk rövidülnek.

alkotunk új csodát,

vírusok blokkolják

szerelmes rímeink,

őszinte szavaink...

szalad a fémgolyó,

bábusor leomló,

poharak ürülnek,

vége a derűnek,

elszédült az inga,

harsány lett a vita,

bezár a kocsmáros,

csődtől nyakig sáros...

Googl-nak de jól megy,

Isten fizesse meg

a betű hiányát,

aki látja kárát!

+++

csak egy sorsüldözött

irigyeljétek csak

csillagos háztetőm

kölcsön kért padomnak

dőlhet az arcredőm

nyári nap gőzölög

múltamnak köpenyén

dér fagy szoborba önt

az utca szögletén

tartok kóbor vizslát

hevítse szívemet

adtok alamizsnát

Isten fizesse meg

s ha majd hívja lelkem

nem leszek már teher

bocsánat hogy éltem

s aki még élni mer

már másként reméljen

és emberként éljen

+++

Családlátogatás

1.Frau und Herr Ungar, guten Tag, jó napot,

Úgy tudom, hogy Győző alsóban megbukott.

Sokat vitatkozunk, nem tud jól németet,

Merzedesben így csak segédmunkás lehet!

2.Vengerszkaja asszony, ha már Pakson járok,

Gondoltam, beugrok, fiukról jót mondok.

Hoztam pótpalackot, kinn van a kocsiban,

Neked meg egy jegyet: üdülhetsz Szocsiban!

+++

Cimborák

Mi újság?

Esik.

Nem újság.

Alig.

Tiszta hó?

Eső.

Az még jó.

Menő.

Én fázom.

Én is.

Elázom.

Én is.

Bújjunk be!

Bújjunk!

Le vele!

Igyunk!

Mi újság?

Esik.

Nem újság.

Számít.

Mi számít?

A pénz.

Az esik?

Kevés.

Munka van?

Semmi.

Nyugdíjban ?

Hogy mi?

Máshonnan?

Várd ki!

Sör még van?

Idd ki!

+++

Fejlődés-spirálok

„Megszüntetve megőrizve”.

Holt ideák őrülete?

Vagy valódi visszatérés?

Új dogma – gabonaérés?

JOBBÁGYBÓL lett szabad PARASZT.

Kényszerrel nem újul haraszt.

Kínlódások verítéke,

Emberkísérlet ideje.

Versenyminta: EGY tud többet.

Ki süt finomabb kenyeret?

Csinálhatnánk ÖSSZEFOGVA,

Húzzon gépek sokasága!

Irigykedő Európa

Kényszerít megint új módra:

Hulljon ismét ATOMOKRA

Életünknek minden bokra!

Nem jó külön? Hát társuljunk,

Határokon túl szárnyaljunk,

A kicsiket eltaposva

Nőjön virág színes csokra!

Parasztból legyen most GAZDA,

Haragudjon minden gazra,

Segítsük BARÁTAINKAT,

Milliókat kaszálhatnak

Földjeiken napszámosok,

Cselédek, szorgos magyarok.

ÚJ GRÓFOKKAL él a haza,

Meg az új elnökök lova!

+

Meteor-ütötte világ

Mindig változásért kiált

És újít az újításért,

Keveseknek igazáért.

+

Európa, EU-RÉPA,

Legyen megint TÖK-egyforma,

Sértés lenne, ha a sertés

Nem látná, hogy nincs menekvés...

Éhezik sok szegény gyerek,

Máshol húsra járnak legyek.

Esetleg jut alamizsna,

Levesre vár a „mihaszna”!

Háza sincs? Majd elandalog,

Betakarják a csillagok.

+

Nincsen hát új a nap alatt:

CSAKIS MIRÁNK SZAVAZZANAK! -

Hírlik óriásplakátok,

Hat is mindig koholt átok.

Pénzért kel el a becsület...

Régi időket idéznek.

De jó világ! - mondja egyik,

Cudar világ! - mondja másik.

Igazságtalan igazság,

Nem csak földön termő gazság...

ATTILA, te versben beszélsz,

Mondd el NEKÜNK, hogy mitől félsz,

Kit is szolgál az új törvény?

Kit ragad el az új örvény?

Mindenki csak egyszer élhet.

Ki mondja meg, mi jó néked?

Nem érték már a becsület,

Sok hazugság talál fület.

Hazugládák ontják a hírt,

Eltakarják a szégyenpírt.

Zsebed tele – hirdetik mind.

Zsebem üres, mondd meg NEKIK!

Házatlan vagy a hazádban?

Hazátlan Európában?

Újra feudalizmusban?

Bízol-e új tanítókban?

Rajkin nyula

Oroszlán volt eddig állatok királya,

Liberálisoknak volt a választottja.

Az Erdő Lakói egyszer úgy döntöttek,

Hogy törzsfőnöknek a Nyulat választják meg.

Az oroszlán fogyott, ereje elhagyta,

Kölykei cívódnak azóta naponta.

De most már igazán rátérek a Nyúlra,

Aki kétharmaddal került a tanácsba.

Éjszaka amit ő álmában kigondolt,

Másnap már törvény volt, tisztelte a jogot.

Vagy még nem is nyomtak nyúlgombócot urak,

A majdnem koronás nem csak répát harap...

Délelőtt átírja Róka Alkotmányát,

Jól kijátszva ezzel örök ravaszságát.

Ötödikbe kapcsol, s aki útjába áll,

Beleharap, tudják, hogy ő a nyúlkirály.

Alig kúszik fel a tisztelt nap az égre,

Farkas komának már újságja, tévéje

Azért lehet, hogy őt egész nap dicsérje,

Mert ha nem, úgy ennek harapás a vége.

Délután elébe áll hatalmas Medve,

Jó lenne ha vele végleg kiegyezne.

Nem érdekli, kinek veri ki az fogát,

Csak villamosítsa erdei kastélyát.

Atomi gondolat, így nyújt most parolát,

Miközben megrúgja óriás bokáját.

Este már narancsgáz önti el az agyát,

Emlékezik, kinek csókolta kacsóját,

Hirdetve most is illiberalizmusát...

Szóval, hogy most már a tündöklő nap lement,

Szidalmazni kezdett egy másik idegent,

Aki rápirított valami lopásért,

Gyávábbaktól elvett drága káposztáért.

Nem törődött vele. A helyzet úgy hozta,

Hogy este a Tigris akadt az útjába.

Még hogy kitiltja őt innen az erdőből?!

Akkor inkább a nap holnap már nem jön föl!

Csíkjait a nagynak különben sem látta,

Jól beleharapott hát a hátuljába.

De az fel sem szisszent, csak emelte mancsát,

S már-már elérte a nyúlkirály kobakját,

Mikor békemenet bátor kapitánya

Félhold fényénél az egészet meglátva

Főnök védelmére feláldozta magát,

Őt terítette le a nagy Tigris-lapát.

Másnap már megírta az erdei újság

Vezér hőstettét s azt, hogy innen kitiltják

Az összes Tigris-pártit, pénzük hiába sok,

A Nyúl-forintoknak hátuljában kullog,

Minden nyúlnak jut majd legalább egy ketrec,

És nem csak egy bokor...Tigris, jó, ha reszketsz,

S nem bántod a hazánk, Nyulaknak Hazáját,

Többi állat? Maradjon csak mind odaát

Erdő túlfelében, Óperencián túl,

Ahol mangalica már nem ellenünk túr.

Gyertek hát haverok, a nép meg csak várjon,

Vigadjunk örökké ezen a világon!

VERSEK 2014 UTOLSÓ HARMADÁBAN

Versek 2014 utolsó harmadában...

Az idő rabságában

Valahogy ma nehezen ébredek,

másra vágyom, mint sötét reggelek.

Tudom, fénykorong nem vár e napon,

mélybe hullott tegnap hűs alkonyon,

játékszere lett a nedves ősznek.

Sugár-kardjai tokban nem győznek,

elbujtatnak árnyék-katonákat...

Nem járok most árva ágak alatt:

eső, harmat gyöngyözik a füvön.

Gépemen holt, száraz betűözön,

szólovaggá ütöm, elrendezem,

pörgő múltból így lesz nyugodt jelen.

Elvarázsol emlékek csillaga.

Vagy ez már a félszeg derű maga?

Kábulat- ködöt oszlat egy mosoly,

tőle leszek ismét ifjú fogoly.

+++

Levélrészlet unokámnak – jobb időkre

Talán négyéves lehettél.

Ültél a számítógépnél,

kerestél játékprogramot,

néhány szó új kedvet adott:

lemásoltad sorban őket,

mások inkább kergetőztek.

Óvónőd meg is jegyezte:

illik ceruzád kezedbe,

s fegyelmezett színeseid

nem hagyják el rajz széleit.

Sokszor nem érdekelt az sem,

ha nem győztél játékkörben,

vagy ha éppen elmaradtak

víg percei néhány napnak.

Szép színpadi jelenetben

örömöt leltél a versben

anyák napján vagy szüretkor,

közönség hevült a tapstól.

Később csengőszó köszöntött,

nyolc közül az első lépcsőt

szilárd alapodnak vélted,

s kezdtél szép, komoly tanévet.

Ismert betűk, később szavak

kusza rendben sorakoztak,

mégis mondatokká váltan

sokasodtak írásodban.

Édesanyád hunyorított,

ha a szöveg nem szépen szólt,

türelmesen hajolt föléd.

(Régen nélkülözi férjét,

apád', ki most örülhetne,

ha még kocsiban ülhetne,

de eltűnt a fénysugárban,

képen él csak - a táskádban.

Ennek súlyát csak katona

tudná legyőzni naponta) ...

A játékok elmaradtak.

Kerékpáron vékony lábak

megpihennek néha-néha,

nem voltál és nem vagy léha.

Futókörök, hosszú séták

után a diákok várnák,

köztük te is, a pihenést,

mint emberformáló mesét.

Nem, e világ megváltozott,

a délelőtt több súlyt rakott

rád, sok maradt délutánra,

ha friss levegőre vágyva

hagynád el a tanszobádat -

folytatod az iskoládat,

a második lépcsőfokon

nincsen rokon, nincsen pardon.

Amit órán nem kaptál meg,

kisajtolják még belőled...

Magnó bömböl énekórán,

nem ti szálltok dalok szárnyán,

nem tarkítják hangjegy-fejek

az ötvonalas füzetet.

Körjátékok maradnak el

emlékeztető versekkel,

sírók fejsimításával,

rendbontók halkításával.

Rejtvényszerű dolgozatok

nem lehetnek hiánypótlók

gyakorlást sem tűrő rendben,

tudás-törlő félelemben.

Porosodó számkorongok,

szóljatok már: én itt vagyok!

Hiszen ti már úgysem mertek,

nem nyújthatjátok kezetek...

Tudom, ez már más iskola.

Én de régen jártam oda.

Imádtam tanítónőmet,

megmutatta a legszebbet,

gyermekrajzot, példaképet,

támogatott elesettet...

Te meg tanulj, édes lányom,

hogy boldogulj a világon!

S amit nem ad meg iskolád,

ne is keresd meg az okát,

kérdezz tőlünk, tabletedtől,

múltról, jelenről, jövőről,

segítünk, drága unokám,

hosszú utad száz hajlatán!

+++

Csak a szívem...

Csak a szívem legyen fiatal -

cseng bennem az ismert régi dal.

Mikor pedig még többekért fájt,

dobogása küldött vallomást.

Most csak magában kalandozik,

pihegő madárként fészkén ring,

messze szállni már sose akar,

s mint tenyérnyi vezérlő asztal

táplál érzést, szólít lépteket,

piros kis ér minden képzelet,

lelkemtől kap megerősítést:

nem volt kár az elmúlt évekért.

Évek száma sem döntheti el,

múltamra mennyi jövő felel.

Lépésváltás lehet más vagy új,

életkedvem tervemben lapul:

mit teszek ma, holnap s azután,

értelmes perc tőlem mit kíván,

mit enged meg kelő s nyugvó nap,

céljaimnak mennyi időt ad.

Ha csak ezért leng ki vén szívem,

semmi gond, majd éjjel megpihen,

vagy ha nem, akkor neked üzen

szerelmesen, lassan, csendesen.

+++

Fenyőfa alatt

Az örökzöldet ne kérdezd az őszről,

csendben, büszkén őrzi szép levelét,

mint kisgyermek független az időtől,

felnő házad legfontosabbjaként.

Ha bús vagyok, ne kérdezz soha múltról,

bár sötét emlékek tolulnak fel,

előtörnek agyam rejtett zugából,

és rám támadnak bűnös fegyverrel.

Ha örülök, légy része mosolyomnak,

mert ismét csillan a nap fejemen,

egy régi szép dalt dúdolok magamnak,

majd ujjaim a húrokra teszem.

Ha sír a hangszer, pusztán csak azért van,

mert hangdobozát így formálta kéz.

Nincs baj, ha könny gyűlik szemed sarkában,

mely engem már régóta vágyva néz.

Az örökzöldet nem kérdezem őszről,

a kérdésem együttlétünkről szól:

mit is várunk a száguldó időtől,

mely megpihenhet velünk valahol?

+++

Mozgólépcső

Áruházi fényességbe

hajtott kedvem szűk erszénye,

nyüzsgő ember-szigetek közt

vágytam lelni kis örömöt.

Áruk kínálták magukat.

Nem találva alkalmasat

feljebb szállt kíváncsiságom...

Amióta utam járom

mindig kutattam, kerestem,

hogy lehetne szebb életem:

lent porladó szülők után

helytállni párom oldalán.

Teleírni alvó táblát,

szerettetni új iskolát

mosoly-szemű tanulókkal -

magyar múlttal, magyar szóval.

Törődtem is önmagammal?!

Füzet-százak fölött hajnal

köszöntött, s már készültem is

elmondani, mi a hamis,

mi az igaz és mi a szép,

mi a rím és milyen e nép,

hogyan harcolt, s ma hogyan küzd,

lelkesedés kit hogyan fűt...

Egyet-kettőt följebb lépek.

Úgy röpülnek most a percek,

cikáznak múltba, jelenbe:

fókuszálva gyermekekre,

kik ma már a sajátjukat

védik, rágós tudás-falat

reményében, megszállottan,

szülőből diákká váltan...

Látom, emeletre érek,

megfordulok, visszanézek,

botorkálok céltalanul:

bizony drága minden, mi új.

Mozgólépcső csendben suhan

földszintre az áruházban...

Életem meg lassan topog

velem s bennem, csak andalog,

értem én:csak érdem szerint...

Eső zuhog rám odakint.

+++

Őszi ünnep után

A szüret elmúlt, vele a bál is,

piros-fehér-zöld ruha alvó kincs.

Hétköznapokat járnak a lábak:

sietnek, lépnek vagy épp megállnak.

Hordókban új bor kínálja ízét,

esztendő végén már erőt hint szét

régi dalokban, foszló kenyérben,

nappali tettben, nyugalmas éjben.

Munka-ritmusok bennünk lüktetnek.,

kezdik feledni kifosztott kertek.

Lassan elülnek az őszi gondok,

mint napfény múltán szürke galambok.

+++

Szél

Minden ősznek szél a széle

és közepe egy időre!...

Fák hajolnak meg előtte,

törzsük merev, lombjuk táncol,

mintha daccal köszöntenék...

Dörög az ég, így válaszol,

nagy karmesterként vezényli

egyre hevesebb zúgását,

nem is tudja nézni hosszan,

kinek, minek és miért árt.

Törpe lámpás a nap ott fenn,

gyáván bújik felhő-árnyba,

oly erőtlen, nem mer sütni:

vak madárnak törött szárnya...

Sétálni dehogy van kedvem,

kitekintek ablakomon,

a látványtól szinte fázom...

Melegíts fel, vigasztalón!

+++

Tűnődés

Ásítozó hold fölöttem,

tudom is én, honnan jöttem:

nappal-zajból éjszakába,

csendes jelen magányába.

Álmodozva hová tartok,

feleljetek bús csillagok,

célba vitt-e kóbor utam,

melyen csak élni akartam.

Félrevontak olcsó célok,

lenne rájuk épp elég ok.

Eltűnődöm lustán, amíg

hajnalon nem csüng piros ing.

Ébren érint hűvös reggel,

sietnem azért mégsem kell.

Mint fényes, selymes takarót,

magamra húzom a napot.

Útra-bocsátás

Menj csak, fiam, talán majd megszán valaki:

megfelezi veled kenetlen kenyerét,

s míg a leckéidet jó anyádon méri

tanítónőd, végül mond egy régi mesét.

Menj csak, fiam, hiszem, csiszolhatod elméd

hetedhét határon túl, ha szorgos maradsz.

Amíg nem jössz haza, mindig hűséges légy

szállásadóidhoz s kiktől jó szót hallhatsz.

Menj csak, fiam, régen felragyogott a nap,

örülj, hogy kezedhez simulhat a géped.

Bölcs szavaknál többet örökül nem adhat

apád, ki szegényen gazdag szívvel szeret.

+++

Mintha a nap alatt...

Több évtizede még elfojtott vágyaink

törték, röpülték át a rabság sáncait,

nem vállalva tovább az éhezést, a kínt,

mint múltban annyiszor - méltón élni megint!

Néhány napja ismét ünnepi szikraként

pattant égre a szó, az öndicsőítő:

Hiszen már jobban élsz és láthatod a fényt,

rajtad csepp rontás sincs, szabad a levegő!

Ám hétköznapokon mégsem kísér siker -

nem sült-galamb-várás és tunyaság miatt,

hanem mert kenyered előled viszik el

azok, akiknek a szerencse jól fialt.

Mire már észbe kapsz, asztalon üzenet:

„Apa, itt jól vagyunk...Ne haragudj, anya,

nem feledhetünk el baráti szíveket,

nem is ti lettetek hozzánk oly mostoha...!”

Mintha a nap alatt újrázna az idő,

őszi köd burkában áltatnak szép szavak.

Valóság kék egét fedi sötét felhő.

Napsugarakon is mások osztozkodnak.

+++

Csak a parazsat...

(csíki mondás alapján)

Csak a parazsat őrizd s vidd tovább,

a hamut hagyd ott, már nem éled fel,

őseink mondták, ezt hidd legalább -

mondom magamnak, izzó szó e jel.

Ha sors lépcsőjén lábam elakad,

vagy új keletű rossz indulat bánt,

s már nem győz meg bátorító szavad,

ha sok hamisság ritkán mélybe ránt,

még sincs baj...A zsarátnok egyre fogy,

a fáklya rég ifjak kezében ég,

de biztató, hogy általa boldog

a felnövekvő szép, új nemzedék.

Hamut nem őrzök, elviszi a szél,

rögök között új virágot nevel.

Elmúlik majd a rossz és már nem fél

tétova lelkem, új életre kel.

Pislogó parázs, gonddal ápolom,

míg tüdőmben van némi lehelet.

Gyere, kedvesem, lépj át a gondokon,

ne hagyd kihunyni ezt a kis tüzet.

+++

KÉKFÉNYES ÉJSZAKÁK

Unalmas csönd terült utcára eddig,

ha sápadt hold gyáván felhőbe bújt,

s az ember álmodott hétfőtől keddig,

a jelen fogta körül, nem a múlt.

Ma kijózanodott és felnőtté vált

az eltompított, gyenge akarat.

Kezébe akarja venni a sorsát

telefon-erdő fényei alatt.

A szónokok beszéde álljt kiált már:

nem keveseké ez a szép haza!

Száz indulat gyűlt össze színpadoknál,

alig halkul az őszi éjszaka.

Elég volt már az eltorzult világból,

melyben a fehér fal is fekete,

fáj a feje a sűrű agymosástól

a vonulóknak - üres a zsebe.

A képernyők talán még nem sötétek,

nem zárta el sok áltörvény keze.

Ne forgasson silány időkereket,

mely visszafordul koldus-semmibe.

A tér kihalt, legyőzte éhség, hideg,

a volánnál még mulat a sofőr.

Piros helyett kék lámpa állítja meg,

közmunkás-tömeg szemetet söpör!

+++

Madár-röptű idő...

Madár-röptű idő,

múlt ágára ülő,

csőrében sors-szálat

jelenbe is vivő.

Évtizedek szála,

járjon érte hála

neked, hisz e lágy gúzs

erős maradt mára.

Arcodon a mosoly

őszintén nekem szól,

félre nem érthetőn

szívemig araszol.

Nappalok fényeit

kerestük mindig itt,

földre szállt felhők közt,

hegyekig, völgyekig.

Csend-váró éjeken

születő reményben

utódok keze int:

félelem ne érjen!

Száguldó világom

régóta megosztom

veled, s ha fékezel,

ellopod a gondom.

Madár-röptű idő,

árnyát ránk terítő,

szárny-takaród alatt

hívjon résnyi jövő,

s benne legyen szavad

folytatást ígérő!

A káprázat árnyékában

Ünnepváró hetekben

tűnődni szereteten

lehet-e,

szabad-e?

Vagy csak tudni, amit más:

fagyos élet is csodás,

ha a hit

melegít.

Ha az ajándék szerény,

meg sem fogható remény,

csak komoly

ál-mosoly.

Üres kezű tőled kér,

Sors kígyózó végénél

elmaradt

a falat.

Ember ő is, emberit

nem alkotott, de segít

igaz szív,

ha behív,

nem mérlegel, hogy van ez,

az Élet kinek kedvez,

kenyerét

szeli szét.

Ki kapja, örömkönnyét

hinti: ez a fizetség

el sem ért

életért!

+++